2. fejezet

- Jó reggelt kicsim! - üdvözöl anya, örök jó kedvet sugározva.

- Reggelt - nyöszörgöm - Öhm.. te láttad,.. láttad már az új szomszédokat?

- Hát persze! Jessy nem emlékszel, hogy pont a múltkor voltak nálunk? - kérdezi, és érzem az enyhe ijedtséget a hangjában. Megijedt ,hogy nem emlékeztem rá és biztos amnéziában szenvedek.

- Tényleg tényleg! - hadarom gyorsan, mintha most ugrott volna be. Ezek szerint anya még nem találkozott a csábos, szexi, kb velem egykorú szomszéd fiúval, aki miatt lehetségesen fájhat majd a feje, ha lesz köztem és Mr. Kockahas között valami. Haha, álom világban élek! Megfertõzõdtem?!
Ha még nem volt eddig szerencsèje hozzá, akkor majd eljön annak is az ideje, inkább nem keverek most ezzel port.

Hogy mivel telnek a hétvégéim? Általában három dologgal: eszem, iszom, alszom. Na meg, Tessaval, a legjobb barátnõmmel találkozok, aki nemmellesleg a legnormálisabb az egèsz fejreállt kisvárosban. Na jó, tanulni is szoktam..

Ez ovis számolásban pont három.

......

J: Úristen! Nem hiszed el mi történt ma reggel!

Írok rá reggeli után.

T: Remélem nem megint valami hülyeség! :D Na mondd!

J: :D az a múltkori, csak egyszeri eset volt. Én a pókokat utálom, te meg a galambokat!

T: Hahaha.. fúúj galamb! :@ na de mi történt?

J: Az új szomszédunk, az történt! :p

T: A kisgyerek? Mi bajod már megint szegény ártatlan gyerekekkel?

J: Nem a picikkel, hanem a szexes bátyjukkal!

T: :oo szokásos hely 20 perc mulva?

J: okes

...

A "szokásos helyünkre" , a város egyetlen nyugodt helyére mentem. Az egyetlen, icipici parkjába.

Csak öregasszonykák szoktak ott ilyenkor ülni, egyébként meg hétköznaponként "megy az élet" ott is. Haha, ezen nevetnem kell. Szóval, annyira megy az élet csak, hogy hétköznap a diákok itt szoktak tanulni és sportfoglalkozásokat tartani nekik, mivel van egy kisebb focipálya, vasárnaponként pedig a templomból amikor kijönnek az emberek, itt szokott nekik vasárnapi-palacsintázás lenni. Ismerős ez valahonnan? Nem hiába. A Hart of Dixie-ből vették. Nagyon találó, mivel ott is egy dilis város a helyszín, pont mint itt.

A "mi fánk" alatti padhoz sétáltam sietősen. Leültem és rá egy percre Tessa is megérkezett.

- Szijjjaaaaa!! - öleltük át egymást.

- Csááó te bolond! - üdvözöltem én is őt.

- Na mondjad csak, ki az a titokzatos fiú, akiről meséltél? Pontosabban nem meséltél, MÉG! - ültünk le egymás mellé, pont mint a alig 25 méterre tőlünk lévő három asszonyka.

- Hát... - kezdtem - reggel arra keltem, hogy õ nyírja az udvarukon a füvet. Póló nélkül!

- Huhh ez aztán a bemutatkozás! És hogy néz ki? - kérdezi izagatottan.

- Szõke haj, csodás felsõtest, és annál is csodásabb kék szempár! Na jó, ez túlzás, mert még közelrõl nem is láttam, de az biztos, hogy kék.

- Ajajj... - sóhajt.

- Miaz?! - nézek rá kérdõn.

- Semmi! - vágja rá, mintha mi sem történt volna.

- Dededede tudom, hogy mondani akartál valamit! Mondd csak ki nyugodtan! - vágom rá magabiztosan.

- Oké... én csak azt mondom, hogy te szingli vagy, és új szomszédotok van, akiknek teljesen véletlenül egy hihetetlenül szexi fiuk van. Mi ez, ha nem a sors?! - fejezi be drámaian.

- Hogy mi ez? - áll el a szavam az irónikus nevetèstõl - Ez a balszerencse! Maga a pokol!

- Dehogyis! Tudod mekkora elõnyöd lesz a suliban, azzal, hogy te a szomszédja vagy ennek a palinak?! Mindenki veled akar majd barátkozni, amiért te véletlenül jól ismered õt, mivel a melletetek lévõ házban lakik. - gesztikulál nagyokat a kezével közben, mert annyira beleélte magát - Ja és arról nem is beszélve, hogy Stacyt meg fogja ölni a féltékenység! - neveti el magát ördögien.

- Egy ilyen ördögi kacajjal, már elmehetnél gonosztevõnek is! - válaszolom flegmán - Tessa! Rosszul vagyok már attól is, hogyha arra gondolok, hogy ebben a felszínes városban mindenki velem akar majd barátkozni. Én is békén hagyom õket, õk is hagyjanak békèn engem! Így mindenkinek a legjobb! - nyafogok.

- Fõleg neked! - vágja rá nevetve. Olyan jó, hogy õ legalább megért engem, ha már a családomban senki sem.

- És Stacy.... - kezdem és gondterhelten kifújom a legevõt - Róla inkább ne is beszéljünk! Ha még a sulin kívül is találkoznom kell vele, akkor inkább beugrok a folyóba!

- Jessi, miket beszélsz!? Milyen folyó? Itt még olyan sincs, ami a derekadig érne! - háborodik fel, majd mindketten kacagásban törünk ki, amire már felénk kapják a fejüket az öregek, mire mi csak intünk nekik egyet egy aranyosságot tettetett "csókolommal".

Stacy McKaligen a legakaratosabb és hihetetlenül nagyképû lány itt az összes többi között. Amolyan tucat fajta. Semmi és senki nem érdekli önmagán kívül. Valamiért bejön a fiúknak... vajon miért? (*költõi kérdés*).

Megkockáztatom azt a válaszlehetõséget, hogy azért, mert írtó gazdag és mivel mindig a külsejével foglalkozik, ezért jól is néz ki. Ezekbõl jön még pluszba az, hogy ebben a pici városban, nagyon híresnek számít, ami valószínûleg az élete fénypontja...

Róla egyenlõre ennyit.

...

Jó fél óráig még elfecsegtünk T-vel, amikor megrezzent a telefonom, ami meglehetõsen különös, mivel üzenetem jött, és azt csak Tessatól szoktam kapni.

Anya : Jessi, 1re erj haza, mert vendegeink jonnek! :-) puszi Anya

Huhh anyám és a technika vívmányai... de azért a mosolygós fej ott van. Mégha ki is írja a telóm, hogy kitõl jött üzenet.

Én : mégis kik jönnek?!

Pötyögöm be gyorsan. Közben Tessanak kommentelem, a történteket.

Pár perc múlva meg is jön a válasz. Gondolom idõ, még anya üzenetet ír.

Anya : Mrs. Hemmingsék. Anya

Már elkezdem írni neki, hogy anyaa nem kell mindig odaírnod, hogy anya, de inkább majd élõben elmagyarázom neki.

Én : már megint kerti-party-klubbosok? :$

Anya : nem dragam, pontosabban, most mar igen azok, de az uj szomszedaink jonnek at. 
Mi az a kettospont dollarjel? Anya

Én : semmi, majd megyek

Kétségbeesetten nézek Tessara.

- Átjön. Hozzánk. Ma. - zihálom a szavakat.

- Nyugi, nyugi! CSAK SEMMI PÁNIK! - nyugtatgat - írtó jó lesz, hidd el! - mosolyog bíztatóan.

De nem lesz az. Érzem.

Kössz anya, kössz szépen. Fene egye azt a kedvességedet!

Ha tetszett jelezd kérlek itt lent! :)